Matek dolgozatot írtunk.Az ötödik feladatnál tartottam,amikor a tanár azt mondta,hogy öt perc múlva jön, el kell intéznie egy telefonhívást. Amikor kitette a lábát a tanteremből, mindenki mobilt vett elő, mert persze azon van számológép. De ekkor egy cetli landolt az asztalomon heverő matekdolgozatra. Elég furcsa volt,hisz én nem szoktam levelet kapni. Ez állt a cetlin:
Találkozzunk óra után a menza folyosó végén.
Ezt az írást bárhol felismertem volna. A suli focicsapat kapitánya, Edward Mars ír így. Óvoda óta ismerem. Már kisgyerek korunkban is rettentő sokat játszottunk. Titokban mindigig is szerettem,de jobb ötletnek tűnt mindig az,hogy ez titok is maradjon.
Amikor meghallottam a csengőt, sietve pakoltam össze a cuccaimat és adtam be a dolgozatomat. Megállás nélkűl siettem a menzához. És ott állt Ő.
-Szia!-mondtam-ahm, kaptam matekon egy levelet...Te írtad?!
-Szia-mondta hatalmas vigyorral az arcán.-Igen, be kell vallanom valamit. Tudod,hogy óvoda óta ismerjük egymást és legjobb barátok vagyunk. Lassan 16 éve. Rajtad kívűl sok lánnyal beszélek, de amikor veled csevegek, különös érzések fognak el. Mintha több lenne köztünk,mint barátság. Téged olyanok is érdekelnek velem kapcsolatban,hogy milyen könyvet olvasok, hol voltam a hétvégén. A többi lány csak azértr lóg velem,mert szerintük "menő" vagyok. De én már hosszú évek óta egy lányt szeretek.-lehajtotta a fejét,mintha több mindent kéne átgondolnia és végűl szemeimbe nézett s megfogta a kezem.- Járnál velem?
Két aranybarna szeme csillogott. Fehér bőrétől elütött a fekete színű septuma,mégis...annyira jól állt neki. Vasalt szőke haja tökéletesen simult arcára.
-Igen...szeretnék veled lenni.-átölelt és néhányszor megpörgetett.
Teljes biztonságban éreztem magam karjaiban. Már is éreztem,hogy nem fog oly' sokáig tartani ez a kapcsolat,de igyekezek minden egyes percet kihasználni.