Sziasztok!

Először is,meg szeretném köszönni azoknak,akik folyamatosan nézegették a weboldalam,remélem hasznos információkat találtatok (többnyire)

Hónapokkal ez előtt,az utolsó szerkesztésem óta sokat változtam,a lelki és fizikai világom is.Megjöt a fél év. Szerencsémre idén 3-as átlaggal virítottam haza,ha bár nekem 4-esnek kéne lennem. 1 év és felvételi...Mennyire telik-múlik az idő.Eszméletlen. Vártam a napomat anno,hogy mindennek vége legyen,de most,amikor a végnél állok,hátrálok.

Túl sok jó és rossz eseménnyel teli emlékem és napom van. És,ha többet nem látom az osztály társaimat? És a tanárok,az órai emlékek,vicces beszólások. Hát,igen.Jellemző az életre.Valami egyszer véget ér,folyamatosan.

Volt egy barátom.Nagyon szerettük egymást.2 évig tervezgettük a találkozónkat. 2013.09.03 12:45 perc. Örök emlék az életemben. Az ember,akit régen,most,és örökre szeretni fogok.Először el sem akartam hinni,hogy ott áll előttem,nem mertem oda menni hozzá. Öt perc múlva nagy nehezen oda csoszogtam majd megölelt.Magamba szippantottam azt a kelemes "pfuh,itt áll előttem,bár meg állna most az idő" illatot.MAjd fel emeltem a fejem,5 percig némán néztük egymást majd elindultunk hozzám. Btw (by the way-nézz utána mit jelent ;) ) szakadt az eső,akkor is,amikor fél órán át a busz megállóban álltam. Szorosan össze kulcsoltuk a kezünket,út közben beszélgettünk minden féléről. Magassarkúban volt (kawaii),mert tudtam,hogy nálam jóval magasabb lesz.Na,igen.Nálam mindig mindenki magasabb.Erre,a kapu-feljáróban pofára estem,mire ő pont fel tudott rántani.Nevettünk.

Betértünk szerény hajlékomba.A 3 kis öcsém játszott,mi köszöntünk,erre mindenki dobott egy hangos "sziasztok!"-ot.Bevezettem a konyhába,szedtem neki kaját,míg ő evett,töltöttem neki Colát,és megkerestem az ajándékot,amit neki vettem ill. készítettem. Amikor megette anyu főztjét,átnyújtottam neki szerényen a kis csomagot,kaptam egy puszit meg ölelést.Bementünk anya szobájába,leültünk a francia ágyra,és kis ideig tv-t néztünk,aztán anya bejött,és berakott egy vígjátékot.Sokat nevettünk,simogattuk egymást.Na,ugyebár anya berakta a filmet,mondtam,hogy feküdjön fel az ágyba,hozok vmi rágcsálni valót és innit.Amikor bementem és ránéztem,ejtett felém egy csibészes mosolyt.Vittem neki sütit és Colát.Be feküdtem mellé,erősen átkarolt és neki láttunk a filmnek.Amikor vége lett,felültünk.Megfogta a kezem,mire én felnéztem rá.Csillogó szemekkel nézett,próbáltam kifürkészni valamit az arcából és tekintetéből.Tudtam mi fog történni.Csók.Hogy én mennyi oldalt néztem arról előtte,hogy hogyan kell csókolózni..huh.Felém hajolt,ajkával simogatta az ajkam,de ellenkeztem.Kivágtam a hisztit,hogy elfogom rontani,és durciztam is.Oldalamra feküdtem,átkarolt,suttogva beszélgettünk,ezek után sikerűlt meggyőznie.Vagy 6x próbálkoztunk,mivel valamit mindig elrontottam.És utána a sok próbálkozás után sikerűlt.Nagyon belejöttem.Rá nézett az órára...hamarosan mennünk kell.Újabb és újabb csók.Felöltöztünk.Este vot,hideg volt,sötét volt.Elérkeztünk a buszmegállóba.Ölelkeztünk,csókoloóztunk,beszélgettünk,próbáltunk csókolózos képeket csinálni,de hagytuk.És megjött a busz...Rám jött a sírhatnék,ott küszködtem a könnyeimmel.Utolsó,gyors csók és elrohant a buszra.Ott álltam,és néztem végig,ahogy elmegy.Sírva mentem haza.

*Hetekkel később*

Megtudtam,hogy az ember,aki az osztáy társaimnál is jobban ismer,akit jobban szeretek mindenkinél,megcsalt.Mint egy halálhír,ugy esett a tudatja az egésznek.Elképesztően össze voltam omolva.A lelki világom össze esett,semmiben sem leltem boldogságot.Baromi nagy vitába kezdtünk.Tiltottuk egymást,de rájöttem,hogy nélküle az élet nem megy.Mai napig legjobb barátok vagyunk,találkozgatunk,beszélgetünk.

A szakítás után próbáltam másokkal is próbálkozni,de senkivel se tudtam magam hosszú időre elképzelni,rajta kívűl senkit sem voltam képes elviselni.

 

Gondolataim:

-Nem élhetjül le rendszerekkel szabályozva az életünket,mert az akkor már nem is igazi élet.

-Akármi történik ami rossz,egy "megbántammal" végződik.Bár igazából nem bántuk meg,mert akkor boldogak voltunk,és azt tettük,amit jónak láttunk.

-A szerelem egy gyilkos tánca az életnek.

 

2014.02.01 Szombat 21:04

 

Oldal: 2014~első frissítés
Ének a határtalanról - © 2008 - 2024 - vikuschblogja.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat