Éppen a metrón ültem. Hazafele tartottam.  Ha számokban kellett volna a hangulatom jellemeznem,egy kemény 2-est adnék,de csak azért mert a mellettem ülő néni adott egy sütit, mert át engedtem neki a helyemet.

Kapaszkodtam. Hirtelen megállt a metró. Egy fiú állt a megállóban, és fel is szállt. Amikor megláttam, azthittem padlót fogok. Tengerkék hajában fekete tincsek díszelegtek. Szemei zölden ragyogtak. Fülében füllhallgató volt,de ennek ellenére ki lehetett hallani,amit hallgat. Emo fiú. Már 5 perce bámultam őt. És felnézett mp4-e mögül és rám mosolygott. Szerintem azért,mert észre vette ,hogy le sem tudtam venni róla a szemem és nekem is kék hajam volt. Ő is Csepelen szállt le.

Amikor mind ketten leszálltunk odamentem mellé. Pár percig gondolkoztam rajta,hogy megszólítsam-e vagy sem. De végűl ő szólt hozzám.

-Szia :)

-Hali^^

-Hogy vagy?

-Elég jól köszi

-Nincs kedved eljönni kávézni?

-Elmehetek.

Elindultunk a csepeli Mc Donald's felé. Út közben sztorizgattunk egymásnak. Mesélte,hogy az anyukája 16 évesen szűlte, aztán amikor 20 lett, rákot diagnosztizáltak nála. 23 évesen elhunyt. Azóta ő és két huga apjukkal és mostoha anyjukkal élnek Csepelen.

-Részvétem anyukád miatt

-Tudod...rossz úgy felnőni,hogy azt hiszed,az anyád miattad halt meg.De láttam róla képeket. Gyönyörű nő volt.

Megpróbáltam elterelni a témát,hogy ne emlékesztessem az anyukájára.

-Na és hány éves vagy?

-Tippelj:)

-Nee...azt nem szeretek.

-Segítek. 15-20 között.

-16?

-Na látod...mehetnél lottózni is:D

Ezen pár percig nevettünk. Egy idős néni ment el mellettünk unokáival. Megfogta a vállam és ennyit mondott:

-Szép pár vagytok édeskéim!

-Ohh...csókolom. Mi...mi...nem...

-Köszönjük:)-mondta széles mosollyal az arcán.

-Hogy hogy elfogadtad és nem tagadtad le,hogy mi nem vagyunk együtt?:o

-Hidd el,téged senki nem utasítana vissza :*

-Add a telefonodat.

-Még is miért?

-Csak add!

Kezébe nyomtam az enyémet és kezáből kivettem az övét. A telefonjába beirkáltam a számom. Amikor a névjegyzékekben egy új nevet vett észre, ő is beleírta a telefonomba a számát.

-Tudtad,hogy szép neved van?:)

Ezen a lépésen vagy azóta gondolkoztam,amióta megláttam.De végűl megtettem. Odahajoltam hozzá és megcsókoltam. Arcomat tenyerébe temette,majd hajamat hátra simítva csókolt vissza. Egy puszit nyomott homlokomra. Felállt és a kezét nyújtotta,hogy segítsen felállni. Kézenfogva mentünk ki a Mekiből. Egy fiú az utcán épp a barátnőjének adott egy csokor rózsát, és Zsolt ( így hívják) kivett belőle egyet majd nekem adta. Elmosolyodtam. A fiú kevésbé. Kicsit arrébb mentünk.

-Mi lenne ha ma nálam aludnál?:)

-Benne vagyok.

-Akkor hívjuk fel a szüleidet.

-Nekem nincsenek szüleim...

Na igen. Abban reménykedtem legalább ezt nem kell elmondanom. Furcsán rám nézett és megölelt.

-Én szeretnék lenni a családod♥

Ez történt 15 éve. Azóta is vele vagyok. Sőt...ő a férjem. 2010-ben házasodtunk össze. Van két lányunk: Katherine és Liah. És egy fiunk: Zsolt. Egy tóparti házban lakunk. Tökéletes életünk van. És nincs ez...ha az nap nem ismerem meg a metrón 15 éve.

Oldal: Hirtelen jött szerelem♣ (saját)
Ének a határtalanról - © 2008 - 2024 - vikuschblogja.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat